Hol vannak még dokumentumok?

Révay András - 2004. június 3. 16:56

Szokatlan kiállítás látható még egy hétig a XII.

Kerületi Önkormányzat Böszörményi úti épületének első emeletén. A polgármester irodájának ajtaja mellett Nagy-Magyarország térképe függ és a folyosón végig fényképek emlékeztetnek arra a tragédiára, amit egyetlen szóval is ki tudunk fejezni: Trianon. Párizs mellett, Versailles-ban, a Kis-Trianon kastélyban, 1920. június 4-én, délután 16.30-kor írták alá azt az egyezményt, ami Magyarországot keresztre feszítette, területének 71,5 százalékát, népességének 32,2 százalékát rabolta el. Erdeink 88, szántóföldjeink 61, vasércünk 83, arany-, ezüst-, réz- és sóbányáink száz százaléka került idegen kézbe. A trianoni szerződés valódi, teljes szövegét a közvélemény ma sem ismeri. Francois Mitterand volt francia elnök szerint „Ami Trianonban történt az mocskos dolog volt!” Véleményével nem volt egyedül: „Ez a béke uzsorás béke, gyilkosok, mészárosok békéje volt, mert kirabolták és feldarabolták Németországot, Ausztriát és Magyarországot. Ez halatlan béke, rablóbéke volt, olyan feltételek, amelyeket fegyveres útonállók diktálnak a védtelen áldozatoknak.” Bármennyire is meglepő, e kijelentés Vlagyimir Iljics Lenintől származik. A világ tehát – később – elítélte Trianont, ám más egyebet nem tett. A szerződéshez csatolt kissebségi záradékban foglaltak – megszegésük szerződésszegésnek minősült – végrehajtását soha senki nem ellenőrizte, nem kérte számon az utódállamoktól. Napjainkban pedig még mindig érvényben van a kissebségekre vonatkozó „Benesi dekrétum”, ami állami szintre emelte a kissebségi megkülönböztetést. Jövőre lesz 85 éve, hogy a szörnyűség megtörtént. Egy magánember, Éliás Tibor operaénekes most hozzáfogott, és az évfordulóra múzeumba kívánja gyűjteni Trianon emlékeit. Szinte az utolsó pillanatban vagyunk, hogy összeszedjük, ami még fellelhető. Ideje, hogy tárgyak ezrei állítsanak emléket egy nemzet szétforgácsolásának. A cél nem az, hogy megbosszuljunk valamit. Sokkal inkább a bizonyítás; itt példátlan igazságtalanság történt, amit azóta sem orvosolt senki! Mindazok akik a gondolattal egyetértenek és e múzeum számára alkalmas ingatlant, helyiséget, tárgyakat, dokumentumokat tudnak felajánlani, jelezzék ezt írásban a Magyarok Háza címén (1052 Budapest, Semmelweis u.1-3.) „Trianon Múzeum” jeligével. Vörösmarty azt írta rólunk: „...megfogyva bár, de törve nem...” Ez a fogyás azóta is folytatódik, de hogy meg ne törjünk – ez még feladatunk ma is!

Ha tetszett a cikk, lájkold és írd le a véleményed!